Sziasztok (még megmaradt) Drágaságaim!
Ódákat zenghetnék arról, hogy mennyire hálás vagyok azokért az időkért, amíg mellettem álltatok és szeretettel, lelkesedéssel álltatok hozzá egy-egy agyszüleményem olvasásához.
Elmondhatatlanul hálás vagyok érte, és nem bírom most sem teljes mértékben szavakba önteni, csak próbálgatom sugallni szeretetem és elismerésem jelét, de sajnos az az időszak véget ért.
Már rég nem az a lány vagyok, aki akkor voltam, mikor az 'Everything is gonna be alright. I promise.' c. blogomat létrehoztam és a vége felé már nagyon nyöszörgősen ment a folytatása, sem az a lány, aki minden rajongását és szerelmét beleszőve egy Harry Styles fanfiction írásába kezdett... nem. Ez a lány, már nincs többet.
Az életem egy hatalmas fordulatot vett, van, ki szerint jó, s vannak, kik szerint rosszabb irányba történt a változásom, de én teljes mértékben örülök neki, hogy nem vagyok már az akkori önmagam, aki egy tucat lány, rinyálós, naiv kis picsa volt és nem látta a világ igazi oldalát, mert köd volt a szeme előtt. Nem húznám sokáig a szót, abban is csak épphogy reménykedem, hogy maradt-e még egyáltalán ember, aki most eme sorokat olvassa, és velem együtt emlékszik vissza mindenre, de ha igen, akkor jól figyelj, drága barátom! Már sokszor hallhattátok tőlem - az akkori lelkesedésemmel együtt -, de új blogot nyitottam! Kattints a képre a többiért! ☺ ((Femslash (nő/nő szerelem) tartalom, csak azoknak ajánlom olvasását, kiket nem rémiszt el a gondolat!))
