Chapter 06.

Na jó, szóval elismerem eltelt egy "kis" idő, mire sikerült megírnom ezt az igencsak rövidke részt, de mentségemre legyen szólva nyár van, és nem volt ihlet. De elégedjetek meg ennyivel. A következőt hosszabbra tervezem, szóval szorítsatok, hogy legyen is ötletem, és ihletem. Egyébként csak figyelmeztetésnek a következő rész 2 hét múlva várható, mert itt lesz nálam egyik barátnőm 1 hétig, aztán én megyek hozzájuk 1 hétre. Egyébként köszönöm a megtekintéseket, és a komikat. ♥ Csak így tovább.

Jó olvasást!! xx

Kitten

- JESSICA! - amint meghallottam a sipákoló hangot, egyenesen a fülembe ordítva, lefordultam az ágyról, és egy puffanással földet is értem a cseresznyefa padlón. Tágra nyílt szemekkel, reggeli duzzogásaimhoz képest is mérgesebben meredtem a kiabáló személyre.

- Még egyszer így szólítasz, és a sütijeidben fogsz megfulladni! - fenyegettem nagyhangú barátnőmet, és visszamásztam az ágyra. - Egyébként, mivel érdemeltem ki, ezt a felettébb megtisztelő ébresztőt? - Ezt a cifra fogalmazást.

- Ja. Nem tudom, csak unatkoztam. - ugrált törökülésben a saját ágyán Cassy. 

- Akkor menj szórakoztasd a bátyád, engem még hagyj aludni! - morogtam, és visszabújtam a paplan alá.

- De ő elküldött! - nyavalygott az 'élő ébresztőórám'. 

- Csodálkozol? - kérdeztem alig hallhatóan a párnába beszélve.

- Kelj fel! - ment vissza az ágyra, és ugrálni kezdett rajta. Valami hatalmas csoda kellett hozzá, hogy ne a bordáimra ugorjon.

- Oké, oké! Felkeltem! - automatikusan felültem, féltve a csontjaim épségét. - És most? - néztem rá kérdőn.

- Nem tudom. - ült le mosolyogva, én pedig már dőltem volna vissza az ágyba, amikor Cassy bátyja rontott be az ajtón.

- Cass, anyáék hazaér... Jó a pizsid Jess. - kezdte a mondatot, de a végére elnevette magát. Hát igen... Így jár az, aki Miss Rózsaszínruhákathordok-kal barátkozik, és nem visz pizsamát ott alváshoz.

- Az, az enyém! - védte a a 'pizsamát' Cassy.

- Ki nem találtam volna. - rázta meg a fejét Tony, mire inkább kiment, de még visszahajolt egy mondat erejéig.

- Ha még egyszer be mersz jönni a szobámba, és a fülembe ordítasz, másnapra elintézem, hogy a Temzén ébredj, egy matracon. - ezzel elhagyta a szobát, mire Cassy felém fordult.

- Hidd el, tuti megcsinálná. - ismertem be, mire egyetértve bólintott.

3 órával később

Mire megjártuk a fél várost, konkrétan az összes utcai butikot, és pár étkezdét, eltelt pár óra, és haza kellett mennem, hisz Taylor-éknál családi délután készülődik... Amikbe nem szeretnék belefolyni.

Viszont semmi kedvem sincs hazamenni. Harry valószínűleg még mindig ott van, és számomra elég furcsa az apámmal látni, aki mit sem sejtve örül legjobb barátja látogatásának. Ha tudná...

Nagyot sóhajtva fordultam be az utcánkba, és szerencsétlenségemre a fekete Range Rover, még mindig szikrázott a napfényben a házunk kinti parkolóján. Lépteimet lelassítottam, csakhogy minél később keljen belépni a házunk ajtaján.

Még így is túl hamar értem oda, úgy éreztem. A gondolatim Harry-n jártak. Beszélnem kell vele! - ismertem be végre magamnak, amit már ez előtt is be kellett volna, de nem ismertem el. Túlságosan makacs vagyok...

Most valami őszinteségi roham tört rám? - gondolkoztam el, és lenyomtam a kilincset.

Beléptem az otthonomba, és szétnéztem. Senki sem volt a nappaliban, se a konyhában. 

- Hahó? Valaki? - kiáltottam el magam, és beljebb mentem. 

Sehol senki. 

Vállat rántva mentem be a konyhába, és kivettem a hűtőből a narancslevet. Vettem le egy poharat, majd öntöttem magamnak. Már vettem volna a kezembe a poharat, amikor éreztem, hogy valaki magához húz. Két erős kar fonódott a derekam köré, majd elfordítottam a fejemet, hogy egy kis szögben láthassam az arcát. Mondjuk nem kellett nagy ész hozzá, hogy rájöjjek, Harry az. 

- Tudod, nagyon nem szép, hogy így menekülsz előlem. - suttogta a fülembe. Nem igaz, hogy ennyire el tudja csavarni a fejemet. Nem tudtam tisztán gondolkozni, amikor a közelemben volt. 

- N-nem is menekülök. - dadogtam. Nagyszerű, járasd is le magad, Jess!

- Nem? Pedig nagyon úgy tűnik, cica. - mondta, majd ellépett mögülem, és egy megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a számon.

- Még mindig nem vagyok a cicád. - néztem felé magabiztosan.

- Tényleg, emlékszem. Te vadmacska vagy. - mondta mély, rekedtes hangján, és ismét felém lépett, csak ezúttal a fülemhez hajolt. Azt hittem, hogy suttogni fog megint valamit, de kellemesen csalódtam. Gyengéden beleharapott a fülembe, ezzel megtalálva az egyik gyenge pontomat. Az érzésre behunytam a szememet, és felsóhajtottam. Éreztem, hogy elvigyorodik, majd ismét a fülemhez hajolt.

- Van fogalmad róla, hogy mennyire ki voltam, mikor csak úgy leléptél?

- Szerintem van. - nevettem fel, de ekkor egy erősebb harapás mért a fülembe. Ekkor már felnyögtem, ami kicsit hangosabbra sikerült a kelleténél.

- Ssshh, nem akarjuk, hogy Louis-ék hallják. - kuncogott, majd ténylegesen ellépett mellőlem, és ment volna ki. 

- Óh, és remélem holnap este hétre nem terveztél semmit. - mondta az ajtófélfára támaszkodva.

- És mi van, ha igen? - Ekkor elgondolkoztam. Miért is játszom a nehezen elérhetőt? 

- Akkor lemondod, mert vacsorázni viszlek. - kacsintott. - Most viszont hazamegyek, és ne feledd. Hétkor itt leszek. - mondta, majd előhalászta a slusszkulcsát a zsebéből, és kiment a konyhából.

Otthagyott a gondolataimmal együtt, amik csak róla cikáztak. 

Megdöbbentem sétáltam fel a szobámba, és próbáltam nem észrevenni anyát a nappaliban ülve. Mikor észrevette, hogy elmentem mellette köszönt de, mint aki meg se hallotta viharoztam az emeletre.

Bevágtam az ajtót, és a földre csúsztam. Ezt komolyan gondolta? - kérdeztem magamtól, majd másodpercre rá kaptam egy üzenetet.

Elővettem a telefonomat, és megnyitottam: 

Komolyan gondoltam. ;) Este 7, cica. xx, H

Chapter 05.

Szóóóval! Valahogy így, hajnali 5 tájékában sikerült megalkotnom a részt. Legyetek vele boldogok!! 

Szeretném még egyszer megköszönni a feliratkozókat, és a komikat, remélem ezek száma már csak nő, csökkenni nem fog. Jó olvasást!!! 

xx, 

Cece S.T.

"Body language"

Kiléptem a zuhanyból, majd magam köré tekertem a törülközőt. Abban a pillanatban, hogy léptem volna ki a helységből, nyílt az ajtó, és..... 

- Sajnálom! Nem tudtam, hogy bent vagy! - szabadkozott, és méregzöld szemeivel méregette a törülközőbe csavart testemet. Megforgattam a szemeimet, majd egy gyors mozdulattal már el is léptem mellőle, és sietősen a szobámba mentem. Becsuktam az ajtót, és egy gyors mozdulattal megrántottam a puha fedőréteget, ami hangtalanul a földre zuhant. Mintha valami megérzés lett volna, hirtelen lehajoltam, és magam elé vettem ismét a puha anyagot, majd az ajtó egy nyikorgással kinyílt, felfedve ezzel Harryt. 
- Tudod, illene kopogni. - vetettem oda neki, gúnyosan mosolyogva, közben még mindig takartam magamat.
- Tudod... Nem érdekel. - Szép visszavágás... -gondoltam, és közben közelebb lépett hozzám. 
- Benne vagy az aurámban. - toltam el magamtól, majd jobban magam köré csavartam a törülközőt, és a szekrényem felé léptem. 
- Nyugalom, cica. Másban is benne voltam már... - lépett mögém, és a fülembe suttogta az utolsó mondatát. Kirázott a hideg. Már ennyitől is hatással volt rám.. 
- Beszélgessünk. - mondta, immáron normál hangszinten, mire felé fordultam.
- Nincs miről... - Hazudj magadnak is, Jessie... Persze, hogy van miről!
- Ezt te sem gondoltad komolyan. - Farkasszemet néztünk, mikor hirtelen az ajkaira tévedt a szemem. Annyira hívogatóak, mintha azt sugallná vele: Csókolj meg. 
Kellett nekem elbambulni, ő is észrevette, hogy mit nézegetek. Több se kellett neki, magához vonva tapadt az ajkaimra. Nyelvünk összeért, és mindkettőnké dominálásért harcolt. Természetesen ő nyert. 

Annyira elkapott a hév, hogy a pólóját kezdtem el róla lehámozni. Annyira szakítottuk meg a csókcsatánkat, hogy le tudjam húzni róla. Mikor ez sikerült, ismét egybeforrtak ajkaink, és az ágy felé lépdeltünk. Hátradőlt, és várta, hogy rámásszak. Nem kellett győzködni, már rajta is voltam. Ekkor megfordított, így maga alá gyűrt. 
- Vegyük le..ezt. - mondta, majd lehúzta rólam a törülközőt. Kissé kínosan éreztem magamat, hogy alatt fekszem teljesen meztelenül, és csak bámul, így én is cselekedtem. Kigomboltam a nadrágját, és lehúztam a sliccét. Észbe kapott, és lerugdosta magáról, majd a bokszerét is könnyen lecsúsztattam. 
- Ezt a beszélgetés formát nem ismerem. - lihegtem, mire a szemembe nézett, és elmosolyodott. Istenem azok a gödröcskék.
- Hívjuk testbeszédnek. - vigyorgott rám, és ezzel egy időben belém is csúsztatta magát. Kisebb nyögés hagyta el a számat, mikor elkezdett felettem mozogni. Összeszorított szemmel élveztem az általa nyújtott, csodálatos érzést. Szemeim tágra nyíltak, amikor megemelte az egyik lábamat a válla felé, így mélyebben mozgott bennem. Éreztem, hogy hamarosan egy másik világba kerülök, és, hogy ő sincs már olyan távol tőle. Egy másodperccel később kopogás hallatszott. Egymásra meredtünk, és amilyen gyorsan csak tudtunk eltávolodtunk egymástól. - Jessie drágám, Cassie már vár! - hallottam anya vékony, nőies hangját átszűrődni az ajtómon, és hálát adtam, amiért kopogott, és a szobámon kívül maradt.
- Rendben, anya. Csak még... felöltözök! - kiabáltam vissza. Egyre elhalkulóbb lépteit lehetett hallani, és amint biztos voltam, hogy elhagyta az emeltet. egy hatalmas, megnyugvó sóhaj tört ki belőlem.
- Ez meleg helyzet volt. A szó szoros értelmében. - ziháltam, és megint csak a szekrényemhez lépdeltem. 
- Mikor tudnánk normálisan beszélni? - kérdezte, a derekamat átölve Harry. Sóhajtottam, majd elgondolkoztam. Egyáltalán lehet valami jövője ennek a kapcsolatnak?
- Talán... holnap. - erőltettem egy mosolyt az arcomra, habár nem látta, mert háttal álltam neki. 
- Most viszont, jobb lenne, ha elmennél. Legalábbis a szobámból. - fordultam meg, és kitessékeltem az ajtóig. 
- Akkor holnap. - lépett oda hozzám, és közelebb hajolt. Vártam, hogy ajkait érezhessem az enyéimen, viszont amikor már elég közel állt hozzám, egy könnyed mozdulattal megrántotta a törülközőmet, ami a földre esett. Elmosolyodott, majd kiment a szobából. Ezt a....

Az ajtót bámulva jöttem rá, hogy a szobámból állok ruha nélkül, és lent pedig Cassy azt várja, hogy mehessünk át hozzá. Gyorsan kerestem fehérneműt, és valami sima, egyszerű ruhát, és csak ekkor jutott el a tudatomig... Már megint lefeküdtem Harryvel... mondhatni. 

- Jessie! - hallottam barátnőm fülsüketítő hangját, és azonnal tódultam ki a szobámból, le a lépcsőn. Szétnéztem, és sehol nem láttam Harryt. Szerencsére.

- Végre, azt hittem beragadtál! - mosolygott, és gyorsan megölelt. 
- Na, de akkor megyünk, vagy... - mondtam, de még be sem fejezhettem a mondatot, ő már az ajtónál termett. 
- Lassú vagy! - nevetett rajtam, amikor még egyszer körbevizsgáltam a terepet, és tényleg egészen lassan mentem ki a házból. Még visszaszóltam, hogy anyáék tudatára adtam, hogy felszívódok. Valld csak be, Harryvel is tudatni akartad. - Nem is! - tiltakoztam, és rá sem jöttem volna, hogy hangosan mondtam ki a szavakat, ha Cass nem kérdez rá. - Semmi.... semmi. - válaszoltam, és szépen lassan haladtunk át  szomszédba. Nagyszerű, most már a lelkiismeretemmel dumálok! 

Pár órával később, Cassyék háza

- Ti majdnem sze.... - akadt ki Cass, de még épp idejében fogtam be a száját, mielőtt világgá kürtölhette volna, felettébb magas hangszintjével, a számomra így is utálatos, sz betűs szót.
- Igen, de nagyon örülnék neki, ha Tony nem hallaná meg a szomszédos szobában! - vetettem rá gúnyos pillantást, és még mindig gátoltam a szájon át légzést számára. Hirtelen éreztem egy nedves foltot a tenyeremen. - Fúj! - emeltem el a kezemet Cassy szájától, és győzedelmesen rám vigyorgott. Ekkorra már el is terveztem mivel törlöm le a vigyort a képéről. - Tudod.... nem mostam kezet. - most rajtam állt, hogy megmosolyogjam, az elképedt arcát, és kinevessem a már túl játszott nyelv tisztogatását. 
- Nem vicces! Fúúúj! - ment ki a szobából, és a fürdőbe sietett. - Mialatt kint volt, gondolkoztam. Mert olyat is tudni kell néha... Ha mégis jutnánk valamire Harryvel - a testiségen kívül - apám beleegyezne? Mint Harry legjobb barátja, szó nélkül hagyná, hogy együtt lehessünk? Vagy próbálná meggátolni, ezt a -szerintem - jövője nincs kapcsolatot? 
- Hoztam sütit, és teát. - mosolyogva jött be, és rakta le a kis asztalra a tálcát. 
- Vegyél csokis sütit. - mondta kedvesen, mire lépteket hallottam, amik a szobába léptek, ezzel felfedve Cass bátyját. 
- Ahogy gondolod. - vont vállt, majd elemelt egyet a házi sütemények közül. Cassy finoman vállba verte. 
- Renden, értem a célzást. Folytassátok a teazsúrotokat! - gúnyos vigyor ült ki a képére. Nem tehettem róla, az ajkaim mosolyra húzódtak. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy igaza volt, ez az egész olyan mint egy teaparty. Sütikkel fűszerezve. 
- Na, mesélj még! - nyaggatott Cassy, és az ágyra vetette magát, egy csokis süti társaságával.
- Mit szeretnél tudni? - sóhajtottam, majd felvettem a tálcáról  bögre teámat.
- Jó volt? Jól csinálta? Ugye nem én zavartalak meg titeket? - a kérdések csak úgy özönlöttek belőle. Jókor vettem a kezembe az innivalót. A tea szempillantás alatt a földön kötött ki, miután "kifújtam" a számon. 
- Bocsi, túl tapintatos voltam? - kérdezte megbánóan, én meg próbáltam nyugodt maradni, és visszamosolyogni.
- Nem, dehogy. - mondtam, és leraktam a félig ürüs bögrét. Ezt a pesszimista mondatot.
- Na, úgy volt az egész... - kezdtem el neki ecsetelni a fürdőtől kezdve, egészen a "testbeszédig". Hosszú estének nézünk elébe... De inkább itt ülök, minthogy Harryvel keljen beszélgetnem. Egy különbség van a kettő között. Cassynek tudom mit kell mondani, Harryhez meg ötletem sincs, hogy mit kellene...