Sziasztok! Először is, nagyon nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam újat :|||
Másodszor pedig.....
El sem tudjátok képzelni mennyire happy vagyok most! ^____^
86 rendszeres, és komiztok rendes *-* Nagyon szépen köszönöm ^__^
Itt lenne az új rész, jó olvasást, és csak így tovább ;)
Nyugodtan írhattok nekem, vagy kérdezhettek
ASK.FM -en :)
Caught..oh wait, no!
Megszeppenve húzódtam el Harrytől. Ajkaim, még mindig égtek a csókjától.
- Jess, nem is mondtad, hogy van valakid! - hallottam barátnőm izgatott hangját, és idejött megölelni.
- Szia! Cassy vagyok! - fordult, 1000 wattos mosolyával Harry felé.
- Helló! Én Harry. - mondta, és még mindig döbbenten állt előttem. Tudtam, hogy mindketten egy dologra gondoltunk. Apa, azaz, Louis is lehetett volna.
- Cassy, nem akarsz elmenni esetleg....bárhová? - hadartam, és reménykedtem, hogy beleegyezik. Amilyennek ismerem - és az elmúlt évek alatt, igencsak kiismertem - képes elszólni magát anyák előtt.
- De most jöttem át. - nyavalygott, majd ismét Harryhez fordult. - Különben is. Még nem is ismerem az új barátodat. - fordult vissza felém egy halvány mosoly kíséretében. Néha az idegeimre megy...
- Átmegyünk hozzád, és mindent elmesélek. - böktem ki az első ötletet, ami eszembe jutott, mire Cassy felsóhajtott.
- Rendben. De nem értem, mire ez a nagy... - fejezete volna be a mondatot, de én gyorsabb voltam nála, és már ki is ráncigáltam a konyhából.
- Apa, anya! Elmentem! - kiabáltam, és még mindig Cass karját fogva húztam ki őt az ajtón.
- Engedj el! - csavarta ki magát a szorításomból.
- Bocs. Na, de akkor menjünk. - mondtam, és csak átsétáltunk a szomszédba. Cassyék háza olyan kis otthonos. Kisebb mint a mienk, és Harryéhez képest, nyaralónak is alig mondható. De éppen ettől otthonos.
Bementünk az előszobába, ahol lerúgtam magamról a bakancsomat, és akkor jött le Tony is az emeletről. Különösen nem nagyon foglalkoztatott, szóval egy sima köszönés után már fel is mentünk Cass szobájába. Belépve a halvány rózsaszín, aranyos kis helységre, olyan érzésem támadt, mintha a húga szobájába csöppentünk volna. Nincs húga....
Abban a szent percben, hogy elhelyeztem magamat az ágy szélén, már nyaggatni kezdett, hogy számoljak be mindenről. Mindenről...
- Hol találkoztatok? Mi történt? Jártok? Lefeküdtetek? - bombázott a kérdésekkel Cassy, az utolsón pedig nagyra nyíltak a pupilláim. Az nem kifejezés...
- Először is.... - kezdtem bele. - Többet nem ihatsz energiaitalt, mert felpörögsz tőle. - paskoltam meg a vállát, egy együtt érző arckifejezés kíséretében. Mikor megláttam, a 'mérges' tekintetét, inkább visszatértem a témához, és gondoltam: Hogyan is kellene ezt elmondani?
Hazudjak? Mondjam el, hogy egy nálam kétszer annyi idős sráccal....férfival(!!) voltam részegen, amíg ő engem keresett a buliban?
- Hahó? Itt vagy? - legyezgette a kezét előttem. Biztosan elbambultam, a nagy gondolkozás közepette.
- Igen...
- Akkor mesélhetsz. - nézett rám, válaszra várva, csillogó barna szemekkel.
- Az igazat? - néztem rá, és ő csak bólintott.
- A buliban találkoztunk, táncoltunk, mindketten részegek voltunk, aztán felmentünk hozzá.. - kezdtem el a történetet, de már akkor nyertem Cassytől egy megdöbbent arcot, és repdeső pillákat.
- Kérlek ne szóld el, még véletlen se magad anyáék előtt. - néztem rá kérlelve, majd elgondolkozott.
- Nem mondtad el nekik? - vetett rám egy csodálkozó nézést.
- Nem.. - néztem máshová. - Ez fontos. Kérlek.
- Rendben. - mosolygott. - Különben, miért is nem beszéltél róla? És, akkor most ti együtt vagytok? - jött az újabb kérdés zápor.
- Lassíts! - szóltam rá, mire inkább meghúzta magát. - Először is: Nem, nem vagyunk együtt, csak lefeküdtünk, akkor is részegen. És amúgy sem hiszem, hogy ebből lehet valami...
- Miért? - szakított félbe, mire szúrósan néztem rá. - Bocsi, folytasd..
- Mondjuk a korkülönbség miatt? - néztem rá.
- Miért mennyi? 5-6 év? - kérdezte, mire akaratom ellenére is felröhögtem.
- Pontosan kétszer annyi idős, mint én. - mire kimondtam azonnal kitágult pupillákkal meredt rám, és szó szerint leesett az álla.
- Nem nézett ki annyinak... - szólalt meg, egy kis csönd után. - De ez nem akadály. Vannak akiknél még ennél is több a korkülönbség... - próbált felvidítani, csakhogy ő még nem is tudta a korkülönbségnél is komolyabb indokot.
- És a legrosszabb... Esetleg nem volt neked ismerős Harry? - kérdeztem, és ő elgondolkozott. Most tényleg próbált erősen koncentrálni, hogy ki is lehetett ő.
- Basszus! - csapott a homlokára, körülbelül 2 perccel később. - Jó nagy bajban vagy. Ha apád megtudja, nem tudom, hogy melyikőtök jár rosszabbul... És ahogy olvasgattam Louis elég jó kapcsolatban van Harryvel.
- Hát igen... És a poén az egészben, hogy nem is tudta, és én sem, hogy ki ő, amikor lefeküdtünk.. Pontosan ma derült ki. - nevettem idétlenül, ezzel próbálva elviccelve, a külső szemlélő számára poénos történéseket. Megélni már nem annyira humoros, mint ahogyan kinéz.
- Ez....Na jó, én erre nem tudok mit mondani. - kuncogott fel ő is, ezzel próbált javítani a hangulaton.
- Cass, anyáék elutaznak a hétvégére.. - jött be a szobába a telefonját bújó Tony.
- Ha csak ennyi, akkor mehetsz is. - nézett rá Cassy.
- Ezzel arra céloztam, hogy nyugodtan tarthattok 'teapartit'. - nevetett, majd kiment a szobából.
- Pizsipartinak hívják! - kiabáltam utána, de már valószínűleg nem hallotta, mert becsapódott a hálószobája ajtaja.
- Akkor? Éljünk a lehetőséggel, és tartsunk teapartit! - nevetett Cassy.
- Rendben. Addig sem kell kínosan éreznem magam otthon, mert gondolom Harry még ott lesz egy ideig. - mosolyogtam, és felálltam az ágyról. - De attól még át kell mennem szólni. - sóhajtottam lemondóan.
- Akkor majd gyere. - mosolygott barátnőm, és ledőlt az ágyára. Csak mosolyogva megráztam a fejemet, és elhagytam a szobáját. Amint kiléptem a házból az ég sötétségbe burkolózott, és csak az utca egyik oldalán világító lámpások világítottak utat. Nem siettem, semmi kedvem nem volt egy légtérben lenni, egyszerre apámmal, anyámmal, és az egy éjszakás kapcsolatommal, aki nem mellesleg apám legjobb barátja.
5 perc múlva rászántam magamat, és lenyomta a bejárati ajtó kilincsét. Világosság tárult elém, és bementem a nappaliba, ahol szerencsémre, csak anya volt.
- Helló! - köszöntem, és ő csak mosolygott rám. Láttam rajta, hogy nincs túl jó állapotban.
- Van valami baj? - ültem le mellé, és átkaroltam.
- Semmi különös. - nyugtatott, majd kitértem az eredeti témámra.
- Cassynél aludnék. A szülei elutaztak, szóval nem gond. - mondtam, majd felálltam, és a szobámba mentem. Összepakoltam a cuccomat egy tatyóba, majd a kezembe véve a telefonomat írni kezdtem Cassnek.
"Fél óra, és ott vagyok. xx"
Gondoltam, hogy ne keljen sok időt rászánni, még itthon elmegyek zuhanyozni. Magamhoz vettem tiszta ruhákat, és a törülközőmet, majd bementem a fürdőbe. Megnyitottam a csapot, és beállítottam a hőmérsékletét. Amíg folyt a víz, levettem a mai napi öltözékem, és a szennyesbe dobtam. Beálltam a zuhany alá. Jól eső felfrissítésként ért a hideg víz, így el tudtam gondolkodni. Harry tényleg meg akar ismerni? És ha mégis össze jönne, kivívná apámnál?
Kiléptem a zuhanyból, majd magam köré tekertem a törülközőt. Abban a pillanatban, hogy léptem volna ki a helységből, nyílt az ajtó, és.....
I wanna say a MASSIVE THANK YOU, GUYS!!!
