Novella: One Less Lonely Girl

Sziasztok!
Szóval, mint a címben is láttátok, nem új fejezettel jelentkezem. (Viszont készülőben van, hamarosan publikálva is lesz, ha minden igaz.)
Ebben a bejegyzésben szeretnék boldog születésnapot kívánni, egyik legjobb barátnőmnek Cinti-nek!♥
Nem húzom tovább az időt, jöjjön életem első Justin Bieber novellája :D

One Less Lonely Girl

Írta: Ördög Cintia
Dátum: 2013.10.10.
Megjegyzés:
Nagyon boldog szülinapot,
xx, Cinti ♥

(Katt a képre a zenéért)

Egy átlagos napnak indult. Ja, nem! Mert ma van a születésnapom… Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem ez a nap ugyanolyan, mint a többi. Annyi különbséggel, hogy néha csodálkozom, ha nem felejti el valaki a születésem napját, és esetleg kapok egy üdvözlőkártyát, ami néha „Gratulálunk a kisbabához” mondatot ír… Rendben…

Felkeltem az ágyamból, majd belebújtam a rózsaszín szőrmókos papucsomba. Magamra vettem a szintén rózsaszín köntösömet, majd kiballagtam a ház elé, egyenesen a postaládához. Kiemeltem belőle a leveleket. Számla, számla, üdvözlőlap, számla, üdvözlőlap, Justin Bieber koncertjegy, számla… várjunk csak!? Justin Bieber koncertjegyek?!

Nagyra nyitott szemekkel figyeltem a kezemben tartott koncertjegyeket. Körülnéztem, hogy nem-e valamilyen átverés show-ba kerültem, de a közelben egy lélek sem volt. Még a madarak se csiripeltek, és a szomszéd néni nem kiabált a kutyájával, hogy menjen dolgozni…

Annyira megörültem, hogy elejtettem a számlákat, majd táncolni kezdtem a járda szélén a rózsaszín kis papucsomban és köntösömben. Elég viccesen nézhettem ki, de abban a pillanatban nem érdekelt. Semmi nem érdekelt. Na, jó, talán az, hogy ki küldhette.

Megnéztem, nem-e keveredett a többi számla, üdvözlőlap közé, de sehol nem találtam se címet, se semmit, ami arra utalt volna, hogy ki volt ez a roppant kedves személy, aki meglepett életem legjobb ajándékával. Feleszméltem, majd összeszedtem a leejtett papírokat és visszatettem őket a postaládába, a jegyekkel együtt pedig visszaszaladtam a házba. 

Leültem a kanapéra, majd tanulmányozni kezdtem az ajándékomat. Justin Bieber, Paris, 13.10.11. De hisz ez ma van! A születésnapomkor! Nem létezik, hogy ennyi jó dolog történjen egy és ugyanazon napon! 

Csöngetés hallatszott, majd felpattantam a jegyet szorongatva. Ajtót nyitottam. 

- Minewalley kisasszony? – kérdezte a kiszállító srác.

- Öhm… igen? – vágtam egy fura mosolyt.

- Ez a küldemény önnek érkezett. Kérem, itt írja alá! – adott a kezembe egy lapot, meg egy tollat. Teljesítettem a kérését, majd átadta a csomagot. Bementem a házba, és ismét a szófára ültem.

Kibontottam a dobozt. – Na, jó, ez már biztos, hogy nem a valóság! – kiáltottam el magam, mikor megláttam a világ legszebb ruháját! Egy halvány rózsaszín topp, és egy „galaxis” rövidnadrág. Egyszerűen imádtam! Ez a nap már nem lehetett jobb!

Körülbelül este 7 óra lehetett, amikor elkészültem. A tükör előtt állva mértem végig magamat. Nem voltam kisminkelve, vagyis csak az alap, szempillaspirál, ami kiemelte a kékes-zöld szemeimet. A hajam kényelmesen hullott a vállamra, és a ruhám valami fantasztikus volt!

Készen álltam a koncertre.

***

Odaértem a koncert helyszínére. Amikor azt gondoltam, hogy sokan lesznek, közel sem gondoltam, hogy ennyire nagy tömeg gyűlik össze. Voltak lányok, akiknek nem volt jegyük, ezért csak álltak és nézték, ahogyan mások boldogan bemasíroznak a kijelölt helyeikre. Kissé rosszul éreztem magam. Ugyanakkor nagy mázlista voltam. 

Körülbelül fél óra múlva már a helyemen voltam. Állnom kellett, azt hiszem a 10. sorba várakozhattam, hogy elkezdődjön a koncert, és lássam kedvenc énekesemet. 

- Hé, London! – Hirtelen minden elsötétült, és csak egy személyre világítottak a reflektorfények. Justinra. Azt hittem elsírom magam! Akkor, ott először láttam élőben, és ez annyira megható volt… Még akkor is, ha több száz méterre lehettem tőle. A többi lány mellettem sikított, vagy kamerázott. Én valahogy nem tudtam arra gondolni, hogy felvegyem ezt az egészet. Át akartam élni.

Egy óra múlva elérkezett az utolsó dal, ami nem más volt, mint a One Less Lonely Girl. Mennyit álmodoztam róla, hogy egyszer én leszek az a szerencsés lány, akit felhív a színpadra, és szerenádot ad neki.

Valaki a tömegben megbiccentette a vállam. Hátrafordultam, majd egy ismeretlen nő kérte, hogy kövessem. Először vonakodtam, amit észre is vett, de aztán megnyugtatott, hogy semmi baj nem lesz, sőt! 

Szóval követtem a hölgyet. Kezdett világos lenni, hova vezetett. Lassan már a sírás határán álltam, amikor inkább visszatartottam, és vettem egy mély levegőt. Egyenesen a színpad feljárójához vezetett, majd bíztatott, hogy menjek csak föl. A lábam remegett, a szívem ezerrel zakatolt. Már tényleg azt hittem, hogy nem lehetne jobb a szülinapom. Pedig ez is csak egy átlagos napnak indult. 

Kimentem a színpadra, ahol szembe találtam magam Justinnal. Ott állt előttem teljes életnagyságban. Sosem éreztem magam ennyire idegesnek, de boldognak egyszerre. Egy székhez vezetett, ahova leültem. Levakarhatatlan mosoly ült az arcomra, és a tömeg felé néztem. A lányok fele mondhatom nem szép jelzőkkel illetett, de nem törődtem velük. Kit foglalkoztatna az utálók szavai, amikor ebben az élményben lehet részem?

Justin visszajött egy hatalmas csokor virággal és, amire minden Belieber lány vágyik, azzal a gyönyörű fejpánttal. Felhelyezte rám, majd egy puszit nyomott az arcomra. A bőröm bizsergett, miután folytatta a dalt, és visszatért a színpad egyik sarkába. 

Életem legszebb szülinapja volt…

***

Álmosan ébredtem az ágyamban. Felkeltem és kómásan körbenéztem. A szobámban voltam, minden a legnagyobb rendben volt. Egy valami kivételével.

- Ez… csak egy álom volt? – kérdeztem magamtól, majd már majdnem kezdtem beletörődni a szomorú valóságba, amikor az éjjeliszekrényemre tekintettem, ahol egy hatalmas váza rózsa, mellette egy virágfüzér díszelgett. Elmosolyodtam.

- A legszebb szülinap a világon.

U.I.: Remélem tetszett, Cinti! És remélem a többi olvasónak is tetszett. Ha gondoljátok írhattok komit is, szeretem tudni a véleményeteket. Have a good day, and Happy Birthday again, Cinti♥