2013. május 11., szombat

Chapter 02.

Sziasztok! Köszönöm a komikat, és a feliratkozókat. Örülök, hogy ilyen sokan vagyunk! ^^
Komizni ér, szóval jöhet pozitív/negatív egyaránt.
xx, Cece

How small the world is!


Holmes Chapel, 2032.02.02.

Fáradtan, és kissé másnaposan ébredtem fel. Szemeimet kinyitva pillantottam körül a szobában, a berendezésen. Na jó, ez tuti nem az én szobám...
Pár percre dőltem vissza, és próbáltam visszapörgetni az emlékezetemet, hogy mi történt tegnap. Cassy, a buli, a férfi a klubban... Aha, most már mindig világos!
Felültem a puha, kényelmes ágyban és megint csak körbenéztem. Egész jó kis szoba. Leléptem a fapadlóra, majd a földön heverő ruhákra pillantottam. Egyből a melltartómhoz nyúltam, és gyorsan magamra kaptam. Mihelyst csattant a kapocs, ajtónyílást hallottam, és szembe találtam magamat vele.
- Szóval, felébredtél. - mosolygott, majd a szekrényéhez sétált. Döbbenten néztem, ahogyan a pólói között keresgél. - Ezt vedd fel. - nyújtotta felém az egyik szürke felsőjét.
- Köszönöm, de most már mennem kéne... - mondtam zavartan, és a ruhámat kerestem. Az ágy mellett pár centire meg is találtam, majd felhúztam magamra, háttal Harrynek, de még így is éreztem, hogy tekintete égeti a hátamat, pontosabban inkább a délebbi részemet. - Ne menj el, csak így. - húzott vissza, mielőtt még elindultam volna. 
- Mégis miért? - fontam össze a karjaimat.
- Mert úgy érzem maradnod kéne.
- Mondták már, hogy nagyon eredetiek a szövegeid? - a szarkazmus tapintható volt a hangomban. Csak nevetett, és mélyen a szemembe nézett. Zöldes barna szemeim találkoztak az övéivel, és mintha olvastam volna bennük. Maradj, kérlek!
- Van esetleg kávé? Az jól esne. - sóhajtottam, majd láttam, hogy egy vigyor terül szét az arcán. 
- Persze, gyere erre van a konyha... - nyitott ajtót előttem, majd előre ment, és mutatta az irányt. Én csak ámulattal figyeltem, az akár egy palotának is mondható házat, majd egy hosszú lépcsősor után balra kanyarodtam és egyből a konyhában kötöttünk ki. - Hogy iszod? - kérdezte, és a kávéfőzőhöz sietett.
- 3 cukor, és egy kis tej. - válaszoltam és közben leültem az étkezőasztalhoz. Pár percen belül lerakta elém, a gőzölgő, koffeintartalmú italt, és leült velem szemben. Kezeim közé vettem a csészét, és lassan szürcsölgettem, miközben ő egész végig engem méregetett. - Mi az? - kérdeztem nevetve.
- Semmi... csak annyira ismerős vagy. Nem találkozhattunk már? - kérdezte, és még mindig az arcomat fürkészte.
- Szerintem tanulj be újabb csajozási szövegeket... - szürcsöltem bele a kávéba. 
- Tegnap nem nagyon érdekelt, hogy mivel szedlek fel.... - mosolygott kacéran. Ebben viszont igaza volt. Az alkohol hatása... A francba! Utálom, ha valakinek velem szemben van igaza....
- Minden egy éjszakás csajod veled szemben kávézgat másnap? - kérdeztem, és akármennyire is gáznak tűnik a helyzet, én egyáltalán nem éreztem annak. Mintha, egy szimpla, megszokott nappal lenne.... egy idegennél.
- Nem. A többi általában hajnalban lelép.... Viszont te vagy az első aki itt maradt. - mondta kifejezéstelen arccal.
- Talán, mert a többiek nem szeretnek sokáig aludni. - nevettem, és közben észleltem, hogy a kávém elfogyott, de semmi hatása nem volt a testemre. Sőt! Még fáradtabb vagyok, mint ez előtt...
- Lehetséges... - rántotta meg a vállát. - De már rég elhúzhattál volna. A kávét te ajánlottad fel, nem én. - És megint igaza volt.
- De.... - kezdtem volna bele egy kifogásba, de teljesen leblokkoltam, mire ő elmosolyodott. Gondolom elég hülyén nézhetett ki a meglepődött fejem. - Szeretnél még valamit, vagy.... - álltam fel, és el akartam indulni. 
- Ne! Beszélgessünk. - állt fel, és visszaültetett a székre. Elvette előlem az üres kávéscsészét, és a mosogatóba tette, majd visszajött és ismét előttem ülve szemeztünk egymással. - Mesélj magadról! - mondta, mire ismét meglepődöttség tükröződött az arcomon. - Mit akarsz tudni? - könyököltem az asztalra, és a fejemet támasztottam a kezeimmel. 
- Alapismeretek. - mosolygott rám.
- Rendben. Jessica vagyok, de senki sem szólít így, szóval hívhatsz Jess-nek, vagy Jessie-nek. Tegnap volt a szülinapom.... - hirtelen felcsillantak a szemei, és furcsállva figyelt rám. 
- Ez furcsa, mert nekem is. - húzta össze a szemöldökét. 
- Ugye ez nem valami ócska csajozási taktika?
- Nem, ez most komoly. Milyen kicsi a világ.. - nevetett. De még milyen kicsi....
- Ha megkérdezhetem, hány éves lettél? - kérdeztem, mire ő csak lehajtotta a fejét, és mintha a válaszát próbálta volna csiszolgatni. 
- Ha azt mondom 30, akkor elhiszed? - nézett végre rám.
- Ha így kérdezed, akkor nem. - nevettem, majd hátradőltem. - Nem nézel ki harmincnál többnek. - mondtam teljes őszinteséggel. Ezt bárki elmondhatná róla. Az arca teljesen sima volt, néhol látszódott meg csak egy-egy nagyon halvány ránc, de az kinek nincs? Értem ezt, a felnőttekre. A teste - mint az előző éjszaka kiderült - eléggé ki van dolgozva, szóval rendszeres látogatója lehet a konditeremnek, vagy esetleg ebben a bazi nagy házban van is egy külön edzőterme. 
- A látszat néha csal, Jessie. - mondta egy félmosollyal kísérve. - Inkább azt mond meg, hogy te hány éves lettél. - mondta, és nekem már meg is fogalmazódott egy visszaszólás a kis kobakomban. 
- Ilyet ne kérdezz lányoktól, mert nem fog nekik tetszeni. - nevettem.
- Most párkapcsolati tanácsokat akarsz nekem adni, vagy beszélgetni próbálunk? - nevetett ő is. 
- Rendben. Tegnap töltöttem be a tizenkilencet. 
- TE. JÓ. ÉG! - csapott egy a fejére, majd beletúrt a göndör hajába. Eléggé gondterheltnek látszott.
- Mire ez a hirtelen jött hangulatváltozás? - érdeklődtem, de ő még mindig frusztráltnak nézett ki.
- Én tegnap, - itt nagyot nyelt. - lettem 38. - fújta ki a levegőt, mire nekem teljesen leesett az állam. Mit mondott? 38??!!
- Woooow.... - ennyi volt minden, amit hozzá tudtam szólni.
- Lehet, hogy tényleg menned kéne. - rázta meg a fejét elgondolkodva, majd felállt, és én is felálltam. 
- Akkor.... - kezdett bele, mikor kikísért az ajtóhoz. - Akkor esetleg ideadhatnád a táskámat, mert tegnap a kocsidban hagytam. - fejezetem be helyette a mondatot. 
- Rendben, gyere. - mondta, majd kivezetett a laskából. A fekete Range Over, csak úgy csillogott a napfénytől, majd arra figyeltem fel, ahogyan nyitódik, és végül csapódik az ajtó. - Itt van. - nyújtotta át a retikülömet. - Jó volt veled. - vágott valami hülye vigyort az arcára, mire felnevettem. - Viszlát, Harry. - nyomtam egy csókot az arcára, majd hátat fordítva elsétáltam. Az utca végénél hátranéztem, de már nem volt ott. Csak a hűlt helye tátongott a háza előtt, na meg a sötét jármű. Hatalmasat sóhajtva lépdeltem tovább, majd ismerős dallamra figyeltem fel. A telefonom... Mire kihalásztam a mobilt, az illető addigra le is rakta. Nagyszerű. Most hívhatom vissza.
Visszanéztem ki akart beszélni velem, majd megpillantottam az ismerős nevet, amit sosem szeretek látni a mobilomon villogni. APA
Rányomtam a hívás gombra, majd néhány kicsöngés után, felvette. - Jessie! Még is hol a fenében vagy? És miért nem veszed fel a mobilodat? 
- Először is, neked is jó reggelt, édesapám! - viccelődtem, habár el tudtam képzelni, apa komoly arcát magam előtt, szóval inkább nem húztam fel még jobban. - Otthon vagy? - váltottam témát. 
- Igen, hamarabb kellett hazajönnünk, mert anyád rosszul lett...
- De, ugye semmi komoly? - aggodalmaskodtam, és közben leültem egy elhagyatott padra. 
- Nem, szerintünk csak valami gyomorrontás, jobban lesz... Viszont, fiatal hölgy, neked most azonnal hazajövetelt rendelek el, és itthon még számolunk. - mondta kicsit nevetve, de nekem semmi kedvem nem volt a viccelődéshez. 
- Rendben. Körülbelül két óra múlva számíthattok jöttömre, mennem kell, szia apa, szeretlek! - hadartam el egy levegő vétellel a dolgot, majd kinyomtam a telefont. Semmi kedvem nem volt 'kikérdezőset' játszani apával. Főleg akkor nem, ha én voltam az akitől kérdezgetnek. 
Most jut eszembe! Én innen, hogy jutok haza? - Csaptam a fejemre. Te, jó ég! Cassy-t teljesen elfelejtettem.  

Nem telt bele egy perc, a mobilom újabb szólamba kezdett, és emlegetett barátnőm neve villódzott a képernyőn. Ügyetlenül üdvözöltem, mire a vékony hangjával amennyire csak tudta elkezdett kioktatni.
- Hogy mertél otthagyni? Engem, egyedül azon a helyen? Tudod mennyi minden történhetett volna? Vagy... Te jó ég, és te mégis hol vagy? 
- Először is. Te tűntél el, és amint hallom nem történt semmi sem. Én jelenleg Holmes Chapel-ben tengetem az időmet, és azon tanakodom, hogy Tony nem akar-e megint szállítót játszani? - kérdeztem, mire Cassy elmesélte, hogy csak a mosdóba ment ki, és miután engem nem talált felhívta a bátyját, aki elment érte kocsival és a haverjainál aludt. - Szóval? - kérdeztem, és közben próbáltam felállni. Hülye magas sarkak. 
- Rendben, mond el pontosan hol vagy, és indulunk haza. - sóhajtott, majd hallottam, ahogy Tony nevét kiabálja. Elrizsáztam gyorsan, hogy mik vesznek körül, és mondtam nekik egy utca címet is. Habár egy miniruhás, magas sarkakban bukdácsoló, hosszú barna hajú lányt nem lehet annyira nehéz észrevenni. 

Doncaster, 2032.02.02.

Miután 2 órás utunk véget ért, Cassy-ék kitettek engem a Tomlinson ház előtt, és egy gyors ölelés után elbúcsúztunk. Cassy-nek nem mondtam el, hogy mi történt a múlt éjjel, miért hagytam el a klubbot. Nem akartam, hogy ribancnak nézzen, aki minden szeme elé kerülő, helyes pasival összefekszik. Legalábbis az igazat nem mondtam el... Egy sima, "Találkoztam az egyik ott élő barátnőmmel, és nála aludtam" című magyarázatot tukmáltam be neki, amit egyből be is vett. Néha szeretem, hogy ennyire hiszékeny. 
Mély levegőt vettem, majd a kezemet a kilincsre helyeztem és beléptem a házba. Apa fogadott a kanapén ülve. Biztosan engem várt.
- Helló! - köszöntem, majd mikor bementem apa végignézett rajtam, és tágra nyíltak a pupillái. - Te mégis hol a fészkes fenében voltál? - akadt ki teljesen, mire én halál nyugodtan leültem a kanapéra. - Bulizni voltam, Holmes Chapel-ben. - válaszoltam, mire hirtelen se kép, se hang lefagyott a város nevének említésekor. - Most....menj és öltözz át, és zuhanyozz le alaposan. Eléggé alkohol szagod van. - mondta, mintha nem pont ezt akartam volna csinálni a beszélgetés után. Némán bólintva jeleztem, hogy megértettem amit mondott, és felbattyogtam a szobámba. Ledobtam a magamról a ruhámat, és a tükröm elé álltam. A sminkem úgy ahogy van, elvolt kenődve, a tűzpiros rúzsomról nem is beszélve. Én így néztem ki, mikor Harry-vel beszélgettem? És miért nem azért aggódok jobban, mert így álltam apa elé? 

4 órával később, este 6 óra tájékában

Kipihentem sétáltam ki a szobámból. Miután lecsapattam magamról az egész másnaposságot, bedőltem az ágyamba és egy csapásra elnyomott az álom. Még a gondolataim is Harry-n kattogtak, akaratlanul. Rá gondoltam, mikor aludtam, rá gondolok most is, és hogy miért ennyire ismerős? 

Halkan sétáltam volna le a konyhába, de a nappali felől ismerős hangokat hallottam. Az egyik biztos apáé....
Öt percnyi gondolkodás után úgy határoztam, hogy mégis átsétálok a nappalin a konyhába, hisz nem akarok éhen halni. 
- ....nyugi haver. Biztos beleegyezik. Csak nézz magadra. - nevetett apám, mire a másik illető is rákezdett. 
- Helló! - törtem meg a baráti csevejt, majd köpni-nyelni nem bírtam, mikor megláttam kivel beszélget apa.
- Ó, Jessie, de jó, hogy jössz! - vezetett közelebb az illetőhöz. 
- Harry, hadd mutassam be a lányomat, Jessicát. Jess, ő itt Harry. Emlékszel? Találkoztatok, amikor 7  éves voltál. - mosolygott apám, mire hatalmas, meglepődött szemekkel bámultam a 'volt éjszakás partneremre'. 
Szóval innen voltál ennyire ismerős...

15 megjegyzés:

  1. Erre csak ennyit: Nem hiszem el...Mint mindig tökéletes:) Könnyed és érthető. Remélem megérdemli azt a sok kommentet és feliratkozást, mert ez népszerű blog lesz:) Kifejezetten örülök, hogy ilyen író barátom van, mint te. Ha nem lennél a barátom biztos haragudnék rád, mert cseszettül jól írsz. Habár így is féltékeny vagyok, de ez titok:)
    Üdv, Lana xX.

    VálaszTörlés
  2. Egyet kell értenem, az előttem szólóval...ha nem lennél a virágszálas festékbáránykám, tutira utálnálak, mert olyan féltékeny lennék :'D ez a rész pedig ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁDEJÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓLETTTT :D

    VálaszTörlés
  3. fuuu ez naaaaagyon jó!! tehetséges író vagy!:D siess a kövivel!:) ^_{

    VálaszTörlés
  4. Annyira imádom a blogod! <3 NAGYON siess a kövivel légyszi :))

    VálaszTörlés
  5. Huuuu imadom <333

    VálaszTörlés
  6. szia!:D nagyon jol irsz*-*:3:) siess a kovetkezovel:3

    VálaszTörlés
  7. ...és akkor teljes agyfagyás következik tőlem... :OOO Remélem tudod, hogy nagyon kell sietned a kövivel ;)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon tetszik az egész sztori. És ahogy leírod a történéseket..szuper :D Csak így tovább! xx

    VálaszTörlés
  9. Imádom! :) Mi lenne ha holnap rész lenne? :$ :DDdd ❤

    VálaszTörlés
  10. Hát ez k**va jó lett (elnézést a trágár kifejezésért)!! A rész végi csattanó pedig elképesztő :D Nagyo gyorsan írd meg a kövit mert ha nem baj lesz :P

    VálaszTörlés
  11. Egy kis meglepi :) ---> http://darklouisfanfictionhu.blogspot.hu/2013/05/dijak_7458.html#comment-form

    VálaszTörlés
  12. lehetségtelenü fantasztikusan bámulatosan eszméletlenül nagyon nagyon nagyoooon klassz! :D csak így tovább, nagyon ügyes vagy ;)

    VálaszTörlés
  13. óó te jóég,ez baromijóó :$

    VálaszTörlés