2013. július 27., szombat

Chapter 06.

Na jó, szóval elismerem eltelt egy "kis" idő, mire sikerült megírnom ezt az igencsak rövidke részt, de mentségemre legyen szólva nyár van, és nem volt ihlet. De elégedjetek meg ennyivel. A következőt hosszabbra tervezem, szóval szorítsatok, hogy legyen is ötletem, és ihletem. Egyébként csak figyelmeztetésnek a következő rész 2 hét múlva várható, mert itt lesz nálam egyik barátnőm 1 hétig, aztán én megyek hozzájuk 1 hétre. Egyébként köszönöm a megtekintéseket, és a komikat. ♥ Csak így tovább.
Jó olvasást!! xx

Kitten


- JESSICA! - amint meghallottam a sipákoló hangot, egyenesen a fülembe ordítva, lefordultam az ágyról, és egy puffanással földet is értem a cseresznyefa padlón. Tágra nyílt szemekkel, reggeli duzzogásaimhoz képest is mérgesebben meredtem a kiabáló személyre.
- Még egyszer így szólítasz, és a sütijeidben fogsz megfulladni! - fenyegettem nagyhangú barátnőmet, és visszamásztam az ágyra. - Egyébként, mivel érdemeltem ki, ezt a felettébb megtisztelő ébresztőt? - Ezt a cifra fogalmazást.
- Ja. Nem tudom, csak unatkoztam. - ugrált törökülésben a saját ágyán Cassy. 
- Akkor menj szórakoztasd a bátyád, engem még hagyj aludni! - morogtam, és visszabújtam a paplan alá.
- De ő elküldött! - nyavalygott az 'élő ébresztőórám'. 
- Csodálkozol? - kérdeztem alig hallhatóan a párnába beszélve.
- Kelj fel! - ment vissza az ágyra, és ugrálni kezdett rajta. Valami hatalmas csoda kellett hozzá, hogy ne a bordáimra ugorjon.
- Oké, oké! Felkeltem! - automatikusan felültem, féltve a csontjaim épségét. - És most? - néztem rá kérdőn.
- Nem tudom. - ült le mosolyogva, én pedig már dőltem volna vissza az ágyba, amikor Cassy bátyja rontott be az ajtón.
- Cass, anyáék hazaér... Jó a pizsid Jess. - kezdte a mondatot, de a végére elnevette magát. Hát igen... Így jár az, aki Miss Rózsaszínruhákathordok-kal barátkozik, és nem visz pizsamát ott alváshoz.
- Az, az enyém! - védte a a 'pizsamát' Cassy.
- Ki nem találtam volna. - rázta meg a fejét Tony, mire inkább kiment, de még visszahajolt egy mondat erejéig.
- Ha még egyszer be mersz jönni a szobámba, és a fülembe ordítasz, másnapra elintézem, hogy a Temzén ébredj, egy matracon. - ezzel elhagyta a szobát, mire Cassy felém fordult.
- Hidd el, tuti megcsinálná. - ismertem be, mire egyetértve bólintott.

3 órával később

Mire megjártuk a fél várost, konkrétan az összes utcai butikot, és pár étkezdét, eltelt pár óra, és haza kellett mennem, hisz Taylor-éknál családi délután készülődik... Amikbe nem szeretnék belefolyni.
Viszont semmi kedvem sincs hazamenni. Harry valószínűleg még mindig ott van, és számomra elég furcsa az apámmal látni, aki mit sem sejtve örül legjobb barátja látogatásának. Ha tudná...
Nagyot sóhajtva fordultam be az utcánkba, és szerencsétlenségemre a fekete Range Rover, még mindig szikrázott a napfényben a házunk kinti parkolóján. Lépteimet lelassítottam, csakhogy minél később keljen belépni a házunk ajtaján.
Még így is túl hamar értem oda, úgy éreztem. A gondolatim Harry-n jártak. Beszélnem kell vele! - ismertem be végre magamnak, amit már ez előtt is be kellett volna, de nem ismertem el. Túlságosan makacs vagyok...
Most valami őszinteségi roham tört rám? - gondolkoztam el, és lenyomtam a kilincset.
Beléptem az otthonomba, és szétnéztem. Senki sem volt a nappaliban, se a konyhában. 
- Hahó? Valaki? - kiáltottam el magam, és beljebb mentem. 
Sehol senki. 
Vállat rántva mentem be a konyhába, és kivettem a hűtőből a narancslevet. Vettem le egy poharat, majd öntöttem magamnak. Már vettem volna a kezembe a poharat, amikor éreztem, hogy valaki magához húz. Két erős kar fonódott a derekam köré, majd elfordítottam a fejemet, hogy egy kis szögben láthassam az arcát. Mondjuk nem kellett nagy ész hozzá, hogy rájöjjek, Harry az. 
- Tudod, nagyon nem szép, hogy így menekülsz előlem. - suttogta a fülembe. Nem igaz, hogy ennyire el tudja csavarni a fejemet. Nem tudtam tisztán gondolkozni, amikor a közelemben volt. 
- N-nem is menekülök. - dadogtam. Nagyszerű, járasd is le magad, Jess!
- Nem? Pedig nagyon úgy tűnik, cica. - mondta, majd ellépett mögülem, és egy megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a számon.
- Még mindig nem vagyok a cicád. - néztem felé magabiztosan.
- Tényleg, emlékszem. Te vadmacska vagy. - mondta mély, rekedtes hangján, és ismét felém lépett, csak ezúttal a fülemhez hajolt. Azt hittem, hogy suttogni fog megint valamit, de kellemesen csalódtam. Gyengéden beleharapott a fülembe, ezzel megtalálva az egyik gyenge pontomat. Az érzésre behunytam a szememet, és felsóhajtottam. Éreztem, hogy elvigyorodik, majd ismét a fülemhez hajolt.
- Van fogalmad róla, hogy mennyire ki voltam, mikor csak úgy leléptél?
- Szerintem van. - nevettem fel, de ekkor egy erősebb harapás mért a fülembe. Ekkor már felnyögtem, ami kicsit hangosabbra sikerült a kelleténél.
- Ssshh, nem akarjuk, hogy Louis-ék hallják. - kuncogott, majd ténylegesen ellépett mellőlem, és ment volna ki. 
- Óh, és remélem holnap este hétre nem terveztél semmit. - mondta az ajtófélfára támaszkodva.
- És mi van, ha igen? - Ekkor elgondolkoztam. Miért is játszom a nehezen elérhetőt? 
- Akkor lemondod, mert vacsorázni viszlek. - kacsintott. - Most viszont hazamegyek, és ne feledd. Hétkor itt leszek. - mondta, majd előhalászta a slusszkulcsát a zsebéből, és kiment a konyhából.
Otthagyott a gondolataimmal együtt, amik csak róla cikáztak. 
Megdöbbentem sétáltam fel a szobámba, és próbáltam nem észrevenni anyát a nappaliban ülve. Mikor észrevette, hogy elmentem mellette köszönt de, mint aki meg se hallotta viharoztam az emeletre.
Bevágtam az ajtót, és a földre csúsztam. Ezt komolyan gondolta? - kérdeztem magamtól, majd másodpercre rá kaptam egy üzenetet.
Elővettem a telefonomat, és megnyitottam: 
Komolyan gondoltam. ;) Este 7, cica. xx, H

11 megjegyzés:

  1. Ááá ez egyszerűen fantasztikusan eszméletlenül jó^^ :) Már lehetne két hét múlva :DD

    VálaszTörlés
  2. Nagyon-nagyon jó :D remélem gyorsan letelik az a 2 hét :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én remélem, hogy jóóóó lassan fog telni :$$ :D (Hogy félreértés ne essék, azért mert hozzánk fog jönni, én meg egy hétig leszek náluk szóval.. xD)

      Törlés
  3. Hujujujjj decukiiiik besz*rok xDD Imádom!! Grr xDDDD

    VálaszTörlés
  4. óóó de jó lett:3 lenne már két héttel később:DD gyorsan kövit♥*-*

    VálaszTörlés
  5. Juj imádom áááááááá ez fantasztikus gyors kövit :DD

    VálaszTörlés
  6. Áááá, hamar kövit és nagyooon jó lett!:):D:D:)

    VálaszTörlés
  7. imádom <3 várom már a két hét utánt <3

    VálaszTörlés
  8. Óóóóóóó Mááááááj Gáááád! Ez valami megaszuper!
    Várom a következőt!

    VálaszTörlés
  9. helló:) egy barátnőm mutatta a blogod, és első olvasásra beleszerettem:) te nagyon jól írsz:) várom a következőt;)

    VálaszTörlés
  10. Rettentően jól írsz! Nagy izgalommal várom a folytatást :)xx
    Meglepi: http://stewardesslife.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés