2013. május 20., hétfő

Chapter 03.

Sziasztok! Annyira imádlak titeket !!! ♥ Köszönöm az 64 feliratkozót, és a komikat ^^
Örülök, hogy tetszik a történet, és hogy ki is fejezitek :))
Köszönöm a támogatást! Most is, csak ahogy eddig ^^
Ha gondoljátok csatlakozzatok a CSOPORT -ba, ami együtt van egy másik blogommal. Esetleg, aki Eleanor vagy ELOUNOR fan, annak ajánlom. :)) Everything is gonna be alright. I Promise.
A mostani részben valaki máááás szemszögéből is olvashattok. Remélem tetszik, és hogy nem kíméltek komival ;)

So, she's your daughter.

*Harry szemszöge*

2032.02.02. (2 órával a találkozás előtt) Holmes Chapel

Nem lehet igaz! Hülye barom! - Szidtam magamat legbelül. Hogy engedhettem meg, hogy elmenjen anélkül, hogy elkértem volna a számát! Idióta! 

- Áhh! - kiáltottam fel, mikor homlokon csaptam magam. Na, csak ez hiányzott.
A tegnap este, nem is lehetett volna jobb születésnapi ajándék. Jessica nagyszerű lány. Vicces, kiáll az igaza mellett, - ha még nincs is igaza - és amennyire gyönyörű legbelül, olyannyira kívülről is az. A teste tökéletes. Valami van benne, ami nagyon ismerős. Olyan, mintha már valamikor találkoztunk volna. Mintha egy régi ismerőssel futottam volna össze, akinek elfelejtettem a nevét, de az arcmimikája teljesen megragadt a fejemben. Nem tudtam hova tenni.
Teljes sokként érintett, mikor azt mondta, hogy 19 éves lett. 19! Én, 38 éves lettem. Ez elég frusztráló érzés. De végül is, jogilag már felnőtt, szóval nem követtünk el semmilyen illegális dolgot, és egyébként is. Részegek voltunk.
Jó, nem állítom azt, hogy józanon nem tettem volna meg vele, de akkor is. Ez így nem jó. Alig 1 órája ment el, én már is belebolondulok, hogy nem érezhetem az illatát, - igen, mert megjegyeztem -, nem hallhatom a hangját, és nincs a közelemben. Beleőrülök a hiányába. Talán beszélnem kellene valakivel. Ki kell kérnem valaki tanácsát. És ezt csak egy valakivel tudom megbeszélni.
Louis-val.
Mióta a banda feloszlott, egyedül Louis, és én tartottuk rendszeresen a kapcsolatot. A többiek mind külön utakra léptek, és valakiről még csak azt sem tudom, hogy hol él. Azt hiszem, Zaynnel beszéltem 3 éve, Niallel meg összefutottam 1 éve, amikor kiruccantam Írországba. De Liamről például semmit nem tudok. Louis-val rendszeresen, - minimum 2 havonta -, beszélgettünk, néha-néha, ha belefért az idejébe, még találkoztunk is. De mivel, ő büszke apuka, én meg a "szingli nőfalók" csoportját erősítem, nem teljesen egyezett a napi időbeosztásunk. Megvan annak tizenkettő éve is, hogy először láttam Louis lányát. Aranyos kislány volt, de mostanra biztosan kész nő.
Amíg gondolataim össze-vissza cikáztak a fejemben, eszembe jutott, hogy éppen telefonálni készültem. Kikerestem a számot a névjegyzékből, és a hívás gombra nyomtam. Három csöngés után, egy férfi hang szólt a telefonba. - Háló?
- Louis? - kérdeztem reménységgel teli hangomban. Rég beszéltünk...
- Harry? - kérdezett vissza meglepetten.
- Akkor még nem felejtettél el. - nevettem. - Szükségem lenne a segítségedre. Esetleg, ráérsz?
- Haver, rád mindig van időm. Kivéve akkor amikor mégse. - nevetett.
- Sosem változol. - mondtam, visszamerengve közben a régi időkre. - Egy gyors baráti kiruccanás? - javasoltam.
- Most ez nem megy... - kezdte. Nagyszerű.. - DE..! - Na, talán még is sikerül. Csak ne valami Louis ötlet legyen...
- Ha van kedved kocsikázni, lejöhetnél Doncaster-be. - mondta, és én egy pillanatra elgondolkoztam.
- Nem is olyan rossz ötlet. - feleletem, és közben már a slusszkulcsomat fogtam a kezemben. - Esetleg most is fogadnátok?
- Persze. - egyezett bele Louis, majd hallottam, ahogyan nyílik, és csukódik egy ajtó. - Most leteszem, várlak. Bye! - köszönt el gyorsan, és én már a lakást zártam be.
Kiléptem a hűvös utcára, és a fekete Range Rover-emhez vettem az irányt. Kinyitottam az ajtót, és beszálltam. - Doncaster, vigyázz! Megyek. - mondtam nevetve, és elfordítottam a kulcsot.

***
2032.02.02. Este 6 óra felé, Doncaster

Röpke egy és fél óra alatt Doncaster-be érkeztem, és próbáltam emlékezni Louis címére. Sorra jártam az utcákat, majd végül egy nem túl nagy, nem is túl kicsi ház előtt leparkoltam. Kiszálltam a járműből, majd az ajtóhoz mentem, ahol lazán megnyomtam a csengőt. Pillanatokkal később a zár kattant, és legjobb barátom állt előttem teljes életnagyságban. - Helló, haver! - üdvözöltem egy kézfogással, amiből egy testvéri ölelés lett. - Rég láttalak. - mondta, és közben betessékelt. 
- Bizony. - bólintottam egyetértően, majd szétnéztem a házban. Egész otthonos. 
- És, hogy vagytok? Eleanor... és, bocsi teljesen kiment a fejemből a lányod neve.
- Jessica... - teljesen megfeszültem a név hallatán. Nyugi, Harry, csak valami egybeesés. - És egyébként jól megvagyunk. Például Jess, most jött haza, teljesen másnaposan, és... na inkább hanyagoljuk. - mondta nevetve, és én teljes mértékben megdermedtem. Nem túl sok az egybeesés?
- Odafagytál? - kérdezte Louis, már a nappali belsejéből. 
- Jah öhmm... - dadogtam, és követtem. Leültünk a kanapéra.
- Szóval... Miben állhatok rendelkezésedre? - fűzte össze az ujjait, és rátámaszkodott a térdére. 
- Az van... hogy, ugye tudod tegnap volt a szülinapom... - kezdtem bele a mondandómba, de megszakított.
- Tényleg! Boldogat haver! - veregette meg a vállamat.
- Kösz. Na szóval... És ennek örömére elmentem az egyik bárba, és felszedtem egy csajt...És most jön a fordulat! Reggel ott volt még mindig, és együtt ittunk reggel kávét! - mondtam teljesen izgatottan, mint az a diák aki nem tudja felfogni, hogy megvan a kettes.
- Ez eddig teljes mértékben érthető számomra.... De hol itt a probléma? 
- Jogos a kérdés. Nos.... A lányról kiderült, hogy kkhmm, - köszörültem a torkomat-, fiatalabb, mint én.
- És csak ennyi? 
- 19 éves... - mondtam, szinte suttogva, és arcomat a kezeim közé temettem, így lehajolva a térdeimre.
- Oooohhh..... most már világos. - esett le Louisnak a tantusz. - De, mit akarsz vele kezdeni?
- Hát ez az.... Nem tudom azt se, hogy hol lakik, vagy a számát... De még ha a vezetéknevét tudnám...
- Ennyire belehabarodtál? - vigyorgott Lou, és már felültem a kanapén.
- Igen.... És szeretném elhívni valahova.... de csak miután, valamilyen csoda folytán megtudom, hogy ki az. - felálltam, mert már nem tudtam, csak egy helyben üldögélni. 
- Na, valahogy kideríted. Ebben nem kételkedek, - nevetett -, ....nyugi haver. Biztos beleegyezik. Csak nézz magadra. - a mondat végére, valaki megtörte a baráti csevejünket. Nem is akárki...
- Helló! - hallottam egy ismerős hangot, és,- ahogy láttam ő is-, köpni-nyelni nem bírtam, annyira meglepődtem. 
- Ó, Jessie, de jó, hogy jössz! - vezette közelebb hozzám Louis.
- Harry, hadd mutassam be a lányomat, Jessicát. Jess, ő itt Harry. Emlékszel? Találkoztatok, amikor 7  éves voltál.
- Öhhmm... Szia! - dadogtam, és kitágult pupillákkal mértem végig Jessie-t. Te jó ég. Idióta!! Jessica.... Jessica Tomlinson. Hát innen volt ennyire ismerős.

*Jessie szemszöge*


- Helló! - ismételtem az előző köszönésemet. - Most... most megyek és iszok. - dadogtam, és esetlenül a konyha irányába mutogattam. Gyorsan átsprinteltem, és egy pohár vizet öntöttem magamnak. Ez meg hogy kerül ide?
És akkor leesett. Harry az a Harry! Az, akivel kiskoromban találkoztam. Ő, aki apám bandatársa volt. Legjobb barátok. Te jó ég! Lefeküdtem az apám legjobb barátjával!
A pult széléhez támaszkodva kortyoltam a hideg vizet, és a gondolataimmal voltam elfoglalva.
- Mintha már találkoztunk volna... - hallottam meg egy rekedtes mély hangot mögött. A poharat leraktam a pultra, és felé fordultam. Zöld szemei szikráztak a fél sötétségben, göndör fürtjei rendezetlenül álltak. 
- Ez így nagyon fura... - ennyi hozzászólásom volt. Nem tudtam, ilyenkor mit kellene mondani.
- Hol van az apám? - kérdeztem. 
- Eleanor-nál van a szobában. 
- Vagyis az anyámnál. - javítottam ki, és egyre közelebb jött hozzám.
- Jessie... Ezt el kellene mondanunk? - kérdezte esetlenül, még mindig felém közeledve.
- Én nem tudom... - dadogtam. - Te vagy a legjobb barátja, oldjátok meg. - vigyorogtam, mintha jó ötletet mondtam, hol ott ez még csak a közelében sem volt.
- Te viszont a lánya vagy. Az, hogy néz ki, hogy: Bocs, haver, lefeküdtem a 19 éves lányoddal. Deee nyugi, részegek voltunk. - nézett rám kérdően, a szarkazmus tapintható volt a hangjában.
- Jó, igazad van.... - és már megint elérte, hogy elismerjem. Igaza volt....
- Van egy kis problematika.... - kezdte, és két karjánál a pulthoz támaszkodott, ezzel hozzám simulva. Kezeimet a mellkasára tettem, és úgy figyeltem, hogy mit akar mondani.
- Nem hiszem, hogy örülne, ha kiderülne, hogy akiről áradoztam neki, az a lánya... - suttogta a fülembe. Komolyan? Nem fél, hogy visszajön apám?
- Azt se tudom, hogy miért vagy itt. - mondtam, és félrenéztem.
- Miattad. - búgott a fülembe. - Szeretnélek jobban megismerni.. - folytatta, immáron normális hangon.
- Én is téged... - csúszott ki a számon. - De, nem lehet...
- Cica, nem ismersz. Nekem, mindent lehet. - mondta megint azon a rekedtes hangján.
- Először is... A cica tud karmolni, jobban mondva rúgni, szóval ne hívd így többet. És kötve hiszem, hogy apám nyugtázná a kapcsolatot. - mondtam, még mindig mellkasát nyomva.
- Vadmacska lett a cicából? - viccelődött, de én nem találtam poénosnak a helyzetet, és ezt ő is észrevette, mert elhallgatott. Komoly hangon folytatta. - Én tényleg meg szeretnélek közelebbről ismerni. Szóval, ha ehhez Louis beleegyezése szükséges, akkor harcolok érte. 
- Sok sikert. - veregettem meg a vállát, mire hirtelen elengedett, és így ki tudtam szökni előle. Abban a pillanatban, hogy elsprinteltem volna, visszahúzott az erős karjával, és magához szorítva, lágyan, de ugyanakkor szenvedélyesen megcsókolt. Belemélyülve a csókba, már csak arra eszméltem fel, hogy nyikorog a padló. Valaki az ajtóban állt...

18 megjegyzés:

  1. NEEEE MIERT HAGYTAD ITT ABBA???:((((( OH NO PLEASE. Biztos a macska áll ott, ugye??nyugtass meg. XDDDDDDDD

    VálaszTörlés
  2. Először is...MINDJÁRT BELŐLEM IS "VADMACSKA" LESZ, HA NEM HOZOD AZ ÚJ RÉSZT, MERT ROHADTUL MANDARIN VAGYOK RÁ!!!!
    Másodszor...áhh, igazából elmondtam mindent, amit akartam, szóval nincsen más...xD
    csak siess a kövivel xD

    VálaszTörlés
  3. azt a lerobbant szivar vigit, ez ez ez brutál az biztos, hogy ilyen nlog nincs még egy avilágon
    sorry a helyesirasert:D:D

    VálaszTörlés
  4. Neeeeeee.:OO Bazdmeg,ez baszott jó lett :DD
    emlékszel mikor azt mondta,hogy nem olvasok blogokat?-Na most megszegtem,mert ez baszottul tetszik *-*
    és mi a francért itt kell abbahagyni?!-úristen gyorsan hozz következő részt!!!! *-*

    VálaszTörlés
  5. nagyonnagyon jóó!:D miért pont itt lett vége?!._. :DD :)

    VálaszTörlés
  6. Miért pont itt a vége??Remélem nem Louis fog ott állni mert akkor Harrynek meg Jessicanak annyi.Csak remélem én csak a macska legyen.Nagyon szuper rész lett.És baromira várom a következő részt!!! :) Kövitt gyorsan !!! :)

    VálaszTörlés
  7. aaaaaa kurvajo!:3 koviit:)

    VálaszTörlés
  8. aztarohadt.. ez baromi jó rész lett!!! gyorsan a kövit!! :) xx

    VálaszTörlés
  9. -Ú-R-I-S-T-E-N- *O* Miért itt hagytad abba? siess a kövivel!!!!!

    VálaszTörlés
  10. azonnal is jó lesz a kövi rész! ;)))

    VálaszTörlés
  11. Nahát! Megérkeztem:D

    Elolvastam... Egyszerre. Mikor elkezdtem, kicsit megrendültem ezen. Mindig meghat, ha az idővel játszanak. Ez pedig itt egy nagy időugrás története. Kicsit sajnálom, hogy ennyire szétszéledtek a fiúk. Remélem a valóságban nem történne ilyesmi. Mármint, ők barátok. Ez olyan szomorú. Szomorú, hogy akik napjainkban minden percüket együtt töltik, később nem is tudnak egymásról.

    Volt néhány jelenet, amiket be is másoltam fb chaten egy-egy embernek. Nem akartam itt idézgetni őket, mert sok volt. De például az, ahol kiderül, hogy az apjához hasonlóan ő sem hord zoknit! Ez aranyos volt, és még néhány gondolat. Ezekről nem tudom, hogy viccesnek lettek-e szánva, de én nevettem rajtuk és azt gondoltam: Na! Milyen jó a humorod:D Az üzenet, amit egy Smiley mágnes tartott (ha jól emlékszem), és az a pizzás mondat volt a kedvencem;

    "Egyébként hagytunk kint pénzt a késtartó alatt, szóval most már biztos, hogy pizzát tudsz majd rendelni."

    és a másik kedvenc:

    "A bátyád úgy is otthon van, nem? - kérdeztem a szemöldökömet húzogatva, és a narancslevemet szürcsölgetve visszaültem mellé a kanapéra.
    - Nem, Jess, nem fogjuk ellopni az autóját! - nézett rám ijedten, mire nekem, mintha egy izzó csillant volna meg a fejem felett.
    - Én arra gondoltam, hogy elvihetne, de a te ötleted sokkal jobban hangzik! - vigyorogva ittam tovább az innivalómat." - Ezek voltak a kedvenceim, hozzátenném, hogy nem tetszik a lány modora:D Szerintem kicsit gonosz:D

    Szóval szerintem ott bujkál a humor a sorok között, én mégis inkább szomorúnak érzem a történetet. A lány, aki magát hibáztatja a dolgok alakulásáért, és ezért próbál lázadni. Nekem nem tetszik ez a lázadása, mert nem szeretem az ilyesmit most. Mégis teljesen érthető az egész. Én biztos bele ugrottam volna egy iratmegsemmisítőbe arccal, ha miattam megy szét a One Direction!!

    Először azt hittem, valami uncsi módon fognak összefutni, például: Harry átugrik Louishoz, tudja ki ő, mégis beleszeret majd. Erre teljesen kicsavartad a történetet, és úgy ismerték meg egymást, hogy nem tudták, ki a másik. Szerintem ez nagyon jó. Lelkes lettem.

    "Azt hiszem, Zaynnel beszéltem 3 éve, Niallel meg összefutottam 1 éve, amikor kiruccantam Írországba. De Liamről például semmit nem tudok. Louis-val rendszeresen, - minimum 2 havonta -, beszélgettünk" - Azt hiszem, ez elég szomorú. Tényleg nagyon sajnálom, hogy ennyire szét mentek. Vajon tényleg így lenne a valóságban is, ha a dolgok úgy alakulnának? Lehet.

    "Te jó ég! Lefeküdtem az apám legjobb barátjával!" -Elmehetne a blog szlogenjének:D Nekem nagyon tetszik:D Kicsit beteg az egész és hihetetlen, de bármikor megtörténhet! Főleg, ha nem néz ki annyinak, amennyi. Jó hogy véletlen futottak össze, különben biztos utálnám mind a kettőt:D Így viszont egészen vicces a helyzet. Mondjuk kis nehézségeim akadtak azzal kapcsolatban, hogy Harry gyerek arcát 38 évesnek képzeljem el, de ez Harry hibája:DD Néha elég vicces helyzetbe kerültem emiatt:D

    és akkor most jön az, hogy de gonosz vagy, hogy így hagytad abba. Ugyanakkor, ügyes...
    Nekem tetszik az egész, szomorú mégis kicsit humoros olykor. Pont, mikor kell, és úgy hagyod abba, hogy várni kelljen a következő!:D
    ~xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira örülök, hogy elmondtad a véleményedet.
      De tényleg, nagyon. ^^
      És én annyit mondok, hogy nem kell siránkozni a fiúk miatt...Többet nem szólok, nem árulik el spoilert :D
      (Egyébként Jessie stílusa félig az enyémet tükrözi XD)

      Köszi mégegyszer xx

      Törlés
  12. mikor lessz már a kövi :333?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Pont most írok, egy helyzetjelentést, hogy nagyjából be tudjátok saccolni, hogy mikorra várható új rész, mert jelenleg én sem tudom.

      xx

      Törlés
  13. Szia!!! Első sorban azt szeretném mondani, hogy én lettem a nyolcvanadik rendszeres olvasód! A történeted tényleg egyedi, és izgalmas is! Kíváncsian várom a folytatást, az összes fordulóponttal együtt, mert biztos vagyok benne, hogy ennek tökéletes folytatása lesz. Imádom, de tényleg! xx

    VálaszTörlés
  14. Ááááááááááááááááááá ez kibaszottul kurva jóó!! Gyorsan kövit ,mert már nem tudom kivárni!!

    VálaszTörlés