Szóóóval! Valahogy így, hajnali 5 tájékában sikerült megalkotnom a részt. Legyetek vele boldogok!!
Szeretném még egyszer megköszönni a feliratkozókat, és a komikat, remélem ezek száma már csak nő, csökkenni nem fog. Jó olvasást!!!
xx,
Cece S.T.
"Body language"
Kiléptem a zuhanyból, majd magam köré tekertem a törülközőt. Abban a pillanatban, hogy léptem volna ki a helységből, nyílt az ajtó, és.....
- Sajnálom! Nem tudtam, hogy bent vagy! - szabadkozott, és méregzöld szemeivel méregette a törülközőbe csavart testemet. Megforgattam a szemeimet, majd egy gyors mozdulattal már el is léptem mellőle, és sietősen a szobámba mentem. Becsuktam az ajtót, és egy gyors mozdulattal megrántottam a puha fedőréteget, ami hangtalanul a földre zuhant. Mintha valami megérzés lett volna, hirtelen lehajoltam, és magam elé vettem ismét a puha anyagot, majd az ajtó egy nyikorgással kinyílt, felfedve ezzel Harryt.
- Tudod, illene kopogni. - vetettem oda neki, gúnyosan mosolyogva, közben még mindig takartam magamat.
- Tudod... Nem érdekel. - Szép visszavágás... -gondoltam, és közben közelebb lépett hozzám.
- Benne vagy az aurámban. - toltam el magamtól, majd jobban magam köré csavartam a törülközőt, és a szekrényem felé léptem.
- Nyugalom, cica. Másban is benne voltam már... - lépett mögém, és a fülembe suttogta az utolsó mondatát. Kirázott a hideg. Már ennyitől is hatással volt rám..
- Beszélgessünk. - mondta, immáron normál hangszinten, mire felé fordultam.
- Nincs miről... - Hazudj magadnak is, Jessie... Persze, hogy van miről!
- Ezt te sem gondoltad komolyan. - Farkasszemet néztünk, mikor hirtelen az ajkaira tévedt a szemem. Annyira hívogatóak, mintha azt sugallná vele: Csókolj meg.
Kellett nekem elbambulni, ő is észrevette, hogy mit nézegetek. Több se kellett neki, magához vonva tapadt az ajkaimra. Nyelvünk összeért, és mindkettőnké dominálásért harcolt. Természetesen ő nyert.
Annyira elkapott a hév, hogy a pólóját kezdtem el róla lehámozni. Annyira szakítottuk meg a csókcsatánkat, hogy le tudjam húzni róla. Mikor ez sikerült, ismét egybeforrtak ajkaink, és az ágy felé lépdeltünk. Hátradőlt, és várta, hogy rámásszak. Nem kellett győzködni, már rajta is voltam. Ekkor megfordított, így maga alá gyűrt.
- Vegyük le..ezt. - mondta, majd lehúzta rólam a törülközőt. Kissé kínosan éreztem magamat, hogy alatt fekszem teljesen meztelenül, és csak bámul, így én is cselekedtem. Kigomboltam a nadrágját, és lehúztam a sliccét. Észbe kapott, és lerugdosta magáról, majd a bokszerét is könnyen lecsúsztattam.
- Ezt a beszélgetés formát nem ismerem. - lihegtem, mire a szemembe nézett, és elmosolyodott. Istenem azok a gödröcskék.
- Hívjuk testbeszédnek. - vigyorgott rám, és ezzel egy időben belém is csúsztatta magát. Kisebb nyögés hagyta el a számat, mikor elkezdett felettem mozogni. Összeszorított szemmel élveztem az általa nyújtott, csodálatos érzést. Szemeim tágra nyíltak, amikor megemelte az egyik lábamat a válla felé, így mélyebben mozgott bennem. Éreztem, hogy hamarosan egy másik világba kerülök, és, hogy ő sincs már olyan távol tőle. Egy másodperccel később kopogás hallatszott. Egymásra meredtünk, és amilyen gyorsan csak tudtunk eltávolodtunk egymástól. - Jessie drágám, Cassie már vár! - hallottam anya vékony, nőies hangját átszűrődni az ajtómon, és hálát adtam, amiért kopogott, és a szobámon kívül maradt.
- Rendben, anya. Csak még... felöltözök! - kiabáltam vissza. Egyre elhalkulóbb lépteit lehetett hallani, és amint biztos voltam, hogy elhagyta az emeltet. egy hatalmas, megnyugvó sóhaj tört ki belőlem.
- Ez meleg helyzet volt. A szó szoros értelmében. - ziháltam, és megint csak a szekrényemhez lépdeltem.
- Mikor tudnánk normálisan beszélni? - kérdezte, a derekamat átölve Harry. Sóhajtottam, majd elgondolkoztam. Egyáltalán lehet valami jövője ennek a kapcsolatnak?
- Talán... holnap. - erőltettem egy mosolyt az arcomra, habár nem látta, mert háttal álltam neki.
- Most viszont, jobb lenne, ha elmennél. Legalábbis a szobámból. - fordultam meg, és kitessékeltem az ajtóig.
- Akkor holnap. - lépett oda hozzám, és közelebb hajolt. Vártam, hogy ajkait érezhessem az enyéimen, viszont amikor már elég közel állt hozzám, egy könnyed mozdulattal megrántotta a törülközőmet, ami a földre esett. Elmosolyodott, majd kiment a szobából. Ezt a....
Az ajtót bámulva jöttem rá, hogy a szobámból állok ruha nélkül, és lent pedig Cassy azt várja, hogy mehessünk át hozzá. Gyorsan kerestem fehérneműt, és valami sima, egyszerű ruhát, és csak ekkor jutott el a tudatomig... Már megint lefeküdtem Harryvel... mondhatni.
- Jessie! - hallottam barátnőm fülsüketítő hangját, és azonnal tódultam ki a szobámból, le a lépcsőn. Szétnéztem, és sehol nem láttam Harryt. Szerencsére.
- Végre, azt hittem beragadtál! - mosolygott, és gyorsan megölelt.
- Na, de akkor megyünk, vagy... - mondtam, de még be sem fejezhettem a mondatot, ő már az ajtónál termett.
- Lassú vagy! - nevetett rajtam, amikor még egyszer körbevizsgáltam a terepet, és tényleg egészen lassan mentem ki a házból. Még visszaszóltam, hogy anyáék tudatára adtam, hogy felszívódok. Valld csak be, Harryvel is tudatni akartad. - Nem is! - tiltakoztam, és rá sem jöttem volna, hogy hangosan mondtam ki a szavakat, ha Cass nem kérdez rá. - Semmi.... semmi. - válaszoltam, és szépen lassan haladtunk át szomszédba. Nagyszerű, most már a lelkiismeretemmel dumálok!
Pár órával később, Cassyék háza
- Ti majdnem sze.... - akadt ki Cass, de még épp idejében fogtam be a száját, mielőtt világgá kürtölhette volna, felettébb magas hangszintjével, a számomra így is utálatos, sz betűs szót.
- Igen, de nagyon örülnék neki, ha Tony nem hallaná meg a szomszédos szobában! - vetettem rá gúnyos pillantást, és még mindig gátoltam a szájon át légzést számára. Hirtelen éreztem egy nedves foltot a tenyeremen. - Fúj! - emeltem el a kezemet Cassy szájától, és győzedelmesen rám vigyorgott. Ekkorra már el is terveztem mivel törlöm le a vigyort a képéről. - Tudod.... nem mostam kezet. - most rajtam állt, hogy megmosolyogjam, az elképedt arcát, és kinevessem a már túl játszott nyelv tisztogatását.
- Nem vicces! Fúúúj! - ment ki a szobából, és a fürdőbe sietett. - Mialatt kint volt, gondolkoztam. Mert olyat is tudni kell néha... Ha mégis jutnánk valamire Harryvel - a testiségen kívül - apám beleegyezne? Mint Harry legjobb barátja, szó nélkül hagyná, hogy együtt lehessünk? Vagy próbálná meggátolni, ezt a -szerintem - jövője nincs kapcsolatot?
- Hoztam sütit, és teát. - mosolyogva jött be, és rakta le a kis asztalra a tálcát.
- Vegyél csokis sütit. - mondta kedvesen, mire lépteket hallottam, amik a szobába léptek, ezzel felfedve Cass bátyját.
- Ahogy gondolod. - vont vállt, majd elemelt egyet a házi sütemények közül. Cassy finoman vállba verte.
- Renden, értem a célzást. Folytassátok a teazsúrotokat! - gúnyos vigyor ült ki a képére. Nem tehettem róla, az ajkaim mosolyra húzódtak. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy igaza volt, ez az egész olyan mint egy teaparty. Sütikkel fűszerezve.
- Na, mesélj még! - nyaggatott Cassy, és az ágyra vetette magát, egy csokis süti társaságával.
- Mit szeretnél tudni? - sóhajtottam, majd felvettem a tálcáról bögre teámat.
- Jó volt? Jól csinálta? Ugye nem én zavartalak meg titeket? - a kérdések csak úgy özönlöttek belőle. Jókor vettem a kezembe az innivalót. A tea szempillantás alatt a földön kötött ki, miután "kifújtam" a számon.
- Bocsi, túl tapintatos voltam? - kérdezte megbánóan, én meg próbáltam nyugodt maradni, és visszamosolyogni.
- Nem, dehogy. - mondtam, és leraktam a félig ürüs bögrét. Ezt a pesszimista mondatot.
- Na, úgy volt az egész... - kezdtem el neki ecsetelni a fürdőtől kezdve, egészen a "testbeszédig". Hosszú estének nézünk elébe... De inkább itt ülök, minthogy Harryvel keljen beszélgetnem. Egy különbség van a kettő között. Cassynek tudom mit kell mondani, Harryhez meg ötletem sincs, hogy mit kellene...
