Sziasztok!
Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire sajnálom, hogy csak most van rész. Megpróbálom ezentúl rendszeresen hozni. (A névtelen pofázónak meg üzenem, hogy bekaphatja! Itt a rész... még, hogy nem csinálok semmit se...)
Remélem tetszik, írjatok komit, pls.♥
xx,
Cece S.T.
I ruined your life!
A film, amit találtam apa bandájáról, a One Directionről szólt. Úgymond, dokumentumfilm.
Az első perctől az utolsóig imádtam. Teljesen szemléltette velem, hogy mi történt 3 év alatt. Hogy mi mindent értek el eme röpke idő alatt. X Factor 3. helyezéstől kezdve a Madison Square Garden-ig. Egyszerűen hihetetlen! Aztán jöttem… én.
És megszakadt minden. Minden, amit elértek egy gyerek tönkretette.
Ez a gyerek pedig én voltam.
Felálltam a földről, és a kanapéra ültem, ahol nem találtam Harryt. Körbenéztem és sehol sem volt. Egyedül üldögéltem a gondolataimmal. Ha nem születek meg... Talán még most is együtt lennének. Habár semmi sem tart örökké, úgy ahogy a bandák sem.
Felhúztam a lábamat, és ráhajtottam a fejemet. Behunytam a szememet, és próbáltam lezárolni ezt a fajta, gondolkodást. Nem akarok azon elmélkedni, hogy miattam ment tönkre minden. Ez eddig meg sem fordult a fejemben.
- Jól vagy? - hallottam meg Harry mély, rekedtes hangját. Még mindig csukva tartottam a szemem, hogy ne láthassam az arcát. Nem bírtam ránézni, és azt sem akartam, hogy a kisírt szemeimet nézegesse.
- Jaj, ne sírj! Utálom, így látni az embereket. - kérlelt, majd felemelte a fejemet. A szemembe nézett, majd átnyújtott egy zsebkendőt, amit készséggel fogadtam el.
- Köszönöm. - böktem ki, miután letöröltem a könnyeim, és kifújtam az orrom. - Most biztos rémesen festek. - nevettem fel kínosan. Maga felé fordított.
- Bármilyen furán is fog hangzani, de szerintem így is gyönyörű vagy... lefolyt szemfestékkel és elkenődött rúzzsal. - nevetett fel. Annyira imádom a gödröcskéit..
Csend állt be közénk. Nem az a kínos fajta, inkább kellemes, mindketten gondolkoztunk. Ő fogalmam sincs, hogy min, de engem nem hagyott valami nyugton.
- Hol vannak a többiek? - törtem meg a csendet, egy kérdéssel, ami kizökkentette a gondolat menetei közül, és rám meredt. Valószínűleg megdöbbentette a kérdés, és láttam, hogy nem tudja hogyan kéne erre válaszolni. Biztosra veszem őt is nagyon megviselhette ez az időszak, úgy, ahogyan a többieket is.
Amikor már azt hittem, hogy nem fog választ adni, elnézést szerettem volna kérni a tapintatlanságomért, belekezdett. Egyenest a padlót bámulta, mintha odavetítette volna, amire éppen gondolt.
- Azt hiszem, hogy Liam elvette a volt barátnőjét.. Ez kicsit bonyolult sztori, már én sem tudom, hogy volt… Niall szerintem Írországban tengeti a napjait még mindig az igazit keresve… Nos, Zayn…Ő az, akiről az égvilágon semmit nem tudok... És van az apád, akiről mindent tudsz, és nos, itt vagyok én. Magamat, had ne kelljen jellemeznem… - próbált értelmes választ adni, de néhány mondatot, mintha nyitottan hagyott volna. Vagy nem volt kedve befejezni, vagy csak tényleg fogalma sem volt semmiről.
Közelebb kúsztam hozzá, és most - mint ahogyan nemrég ő is tette - én fordítottam magam felé. Odahajoltam hozzá, és megcsókoltam.
Mintha kissé megleptem volna a tettemmel, de pillanatokon belül visszacsókolt. Nyelve felfedező útra indult a számban, olyan volt, mintha ezzel a csókkal akart volna elfelejteni valamit.
Elhúzódtam tőle, majd felálltam a kanapéról.
- Ha nem haragszol, most elmennék megmosni az arcom… ha tudnám, merre van a fürdőszoba... - utaltam rá hogy adjon valami útbaigazítást.
- Fel az emeletre, jobbra, harmadik ajtó. - mondta érzelemmentes arccal.
Felsétáltam az emeletre, majd ahogyan mondta, beléptem a harmadik ajtón.
- Ez valami luxusvilla?! - csúszott ki a számon, amint megláttam a hatalmas fürdőt. Egy nagy, tükör elé léptem, és elszörnyedtem a látványon. Nem ugyanaz a lány nézett vissza, mint aki pár órával ez előtt. Megnyitottam a csapot, és bevizeztem a kezemet, majd felvittem az arcomra a hideg vizet. Próbáltam lemosni amennyire tudtam. De mintha nem a sminket akartam volna eltüntetni, inkább az arcomat. Magamat.
Visszatartani a könnyeket, és mosolyogva kisétálni volt a legnehezebb dolog. Visszamentem a nappaliba, ahol Harry a TV-t nézte. Leültem mellé a kanapéra. Valami régi film mehetett, de nem nagyon érdekelt. De ahogy elnéztem Harry se azért nézte a tévét, mert érdekelte az adás. Inkább próbált valamire koncentrálni. Mindenre, csak ne a gondolataira.
Kellemes, meleg kezeket éreztem az enyéimen, összekulcsoltuk őket. Ránéztem, és csak arra tudtam gondolni, hogy ezentúl a közelében szeretnék lenni. Érinteni akarom, ölelni, csókolni…
- Harry… én azt hiszem, hogy… Talán érzek valamit irántad. Még ezek után is, hogy tönkretettem az életeteket. – nevettem fel kínosan.
- Először is, semmit nem tettél tönkre! Nem a te hibád volt, hogy szétment a banda. Egyébként sem voltunk már annyira oda ezért a tinifiú-banda dologért. Volt egy szerződés, ami még 2016-ig egyben tartott volna minket de, szerintem ismered apádat. Eléggé erősködött, hogy bontsák fel a szerződést, mert ő biztos nem fogja a világot járni, amíg a barátnője egyedül van otthon, miközben a gyerekét hordozza. Szóval, ez csak hozzásegített, hogy legyen egy ürügy, ami miatt szétmentünk. Az igazi okokra meg már nem is igazán emlékszem… De hagyjuk is ezt a témát, ezen ne emészd magad. Ami pedig a mondatod első felét illeti… Tényleg? – kicsit könnyes lett a szemem, mert tényleg szerette volna velem elhitetni, hogy nem miattam történt minden, nem én voltam az, aki elrontotta az életüket de, mintha még mindig lett volna valami, amit nem akar elmondani nekem.
- Igen, tényleg. Azt gondolom, hogy ennyire furcsa randim még nem volt, de nem is az a lényeg. – mosolyogtam, és időközben szétválasztott kezeinket ismét összekulcsoltam. – Eddig még sosem tetszett ennyire egy srác… - elgondolkoztam, majd felkuncogtam – férfi, akit pár napja ismerek. Valami arra késztet, hogy veled akarjak lenni a napom 24 órájában. Nem tudom mi ez, de máshogy nem tudom elmondani, mit érzek. – Harry szélesen elmosolyodott, majd magához húzott. Azt hittem, hogy meg akar csókolni, de e helyett magához szorított és megölelt.
- Soha sem foglak elengedni. – mondta, én pedig beletemetkeztem a vállába.
- Ha akarod, a tied leszek. – suttogtam a fülébe. Éreztem, hogy elmosolyodik, majd elengedett, de csak annyira, hogy magához tudjon húzni egy csókra.
Pár perccel később a hátamon feküdtem a kanapén, Harry pedig felettem támaszkodva csókolta a nyakamat. A pillanat annyira tökéletes volt. De, mint mindig ilyenkor közbe kellett jönnie valaminek. A telefonom elkezdett csipogni. Harry mit sem törődve folytatta, amit elkezdett, de engem nem hagyott nyugodni, kíváncsi voltam.
- Csak egy perc. – mondtam, majd magamhoz húztam egy rövid csókra, és kimásztam alóla, majd megkerestem a telefonomat. Feloldás után megláttam, hogy valaki SMS-t írt nekem. Reméltem, hogy barátnőm, Cassy az, de helyette anya neve világított a képernyőn.
Anya: Csak gondoltam írok, hogy apád úton van Harryhez…
